32 Termográfiás mérési eljárások
32.1 Bevezetés
Az infravörös kamera a tárgy által kibocsátott infravörös sugárzás mérésére valamint képi megjelenítésére szolgál. Mivel a
sugárzás a tárgy felületi hőmérsékletétől függ, a kamera ki tudja számítani, és meg tudja jeleníteni ezt a hőmérsékletet.
Azonban a kamera által mért sugárzás nem csupán a tárgy hőmérsékletétől, hanem annak emissziójától is függ. A környezetben
is keletkezik sugárzás, amely visszaverődik a tárgyról. A tárgy saját sugárzását, illetve az általa visszavert sugárzást
a légkör elnyelőképessége is befolyásolja.
Ezért a pontos hőmérsékletméréshez szükség van a számos különböző sugárforrásból származó hatás kiegyenlítésére. Ezt a kamera
működés közben automatikusan elvégzi. Ehhez azonban a kamerán be kell állítani a tárgy következő paramétereit:
- A tárgy fajlagos emissziója
- A visszavert látszólagos hőmérséklet
- A tárgy és a kamera közötti távolság
- A relatív páratartalom
- A légkör hőmérséklete
32.2 Fajlagos emisszió
A tárgy beállítandó paraméterei közül a legfontosabb a fajlagos emisszió, amely röviden összefoglalva a tárgy által kibocsátott
sugárzás mennyiségének egy azonos hőmérsékletű tökéletes fekete testhez viszonyított mérőszáma.
Rendszerint a tárgy anyagai és felületkezelései 0,1 és 0,95 közötti fajlagos emissziós tartományokat eredményeznek. A fényesre
(tükörfényűre) polírozott felület értéke 0,1 alá csökken, míg az oxidált vagy a festett felületek fajlagos emissziója magasabb.
Az olajbázisú festékek fajlagos emissziója, függetlenül a látható spektrumon belüli színtől, az infravörös tartományban
0,9 feletti fajlagos emissziót érnek el. Az emberi bőr fajlagos emissziója 0,97 és 0,98 közé esik.
A nem oxidált fémekre szélsőséges esetben a tökéletes átlátszatlanság és a nagy fényvisszaverő képesség jellemző, ami nem
változik jelentősen a hullámhosszal. Ennek következtében a fémek fajlagos emissziója alacsony – és csak a hőmérséklettel együtt
növekszik. Nemfémek esetén a fajlagos emisszió általában magas, és a hőmérséklettel együtt csökken.
32.2.1 Minta fajlagos emissziójának megállapítása
32.2.1.1 1. lépés: Visszavert látszólagos hőmérséklet meghatározása
A visszavert látszólagos hőmérséklet meghatározásához alkalmazza az alábbi két módszer valamelyikét:
32.2.1.1.1 1. módszer: Közvetlen módszer
Kövesse az alábbi eljárást:
- Keressen potenciális visszaverő forrásokat, melyek esetén a beesési szög = visszaverődési szög (a = b).
- Ha a reflexióforrás pontforrás, akkor módosítsa a forrást egy kartonlappal eltakarva.
- Mérje meg a sugárforrásból származó sugárzás intenzitását (= látszólagos hőmérséklet) a következő beállításokkal:
- Fajlagos emisszió: 1,0
- Dobj: 0
A sugárzás intenzitását a következő két módszer egyikével mérheti meg:
A visszavert látszólagos hőmérséklet mérésére nem ajánlott hőelemet használni, amelynek két fontos oka van:
- A hőelem nem méri a sugárzás intenzitását.
- A hőelem és a felület között nagyon jó hőátmenet szükséges, ami általában az érzékelő felragasztásával, majd hőszigetelő
anyaggal való letakarásával érhető el.
32.2.1.1.2 2. módszer: Reflektoros módszer
Kövesse az alábbi eljárást:
- Gyűrjön össze nagyobb darab alumíniumfóliát.
- Terítse szét az alumíniumfóliát, és erősítse fel egy azonos méretű kartonlapra.
- Helyezze a kartonlapot a mérni kívánt tárgy elé. Ellenőrizze, hogy az alumíniumfóliával borított fele nézzen a kamera felé.
- Állítsa a fajlagos emissziót 1,0 értékre.
- Mérje meg és jegyezze fel az alumíniumfólia látszólagos hőmérsékletét.
32.2.1.2 2. lépés: Fajlagos emisszió meghatározása
Kövesse az alábbi eljárást:
- Válassza ki a helyet, ahová a mintát helyezi.
- Határozza meg és állítsa be a visszavert látszólagos hőmérsékletet az előzőekben leírtak szerint.
- Helyezzen egy darab ismert fajlagos emissziójú szigetelőszalagot a mintára.
- Melegítse a mintát, amíg hőmérséklete legalább 20°C-kal meghaladja a környezeti hőmérsékletet. A fűtés lehetőleg legyen egyenletes.
- Állítsa be a kamerán a képélességet, végezzen automatikus finombeállítást, majd merevítse ki a képet.
- Állítsa be a Szint és Táv értékek segítségével a kép optimális fényerejét és kontrasztját.
- Állítsa be a fajlagos emissziót a szalag értékére (általában 0,97).
- Mérje meg a szalag hőmérsékletét az alábbi mérési függvények egyikével:
- Izoterma (segít meghatározni a hőmérsékletet, valamint a minta melegítésének egyenletességét)
- Mérőpont (egyszerűbb)
- Téglalap Átl. (változó fajlagos emissziójú felületekhez javasolt).
- Jegyezze fel a hőmérsékletet.
- Helyezze át a mérési függvényt a minta felületére.
- Módosítsa a beállított fajlagos emissziót mindaddig, míg a leolvasható hőmérséklet meg nem egyezik az előző méréssel.
- Jegyezze fel a fajlagos emissziót.
Megjegyzés
- Kerülje a kényszeráramlást
- Keressen egyenletes hőmérsékletű környezetet, amely nem generál pontsugárzásokat
- Használjon kiváló minőségű szalagot, melyről tudja, hogy nem ereszti át a fényt, és biztosan magas fajlagos emisszióval
rendelkezik
- Ennek a módszernek előfeltétele, hogy a szalag és a minta felületének hőmérséklete azonos legyen. Ellenkező esetben a mért
fajlagos emisszió nem felel meg a valóságnak.
32.3 Visszavert látszólagos hőmérséklet
Ez a paraméter a tárgyról visszaverődő sugárzás kiegyenlítésére szolgál. Ha a fajlagos emisszió alacsony, a tárgy hőmérséklete
pedig viszonylag távol esik a visszaverttől, akkor fontos a visszavert látszólagos hőmérséklet helyes beállítása és kiegyenlítése.
32.4 Távolság
Távolság alatt a tárgy és a kamera elülső lencséje közötti távolságot kell érteni. Ez a paraméter a következő két tényező
kiegyenlítésére szolgál:
- A céltárgyból származó sugárzást elnyeli a tárgy és a kamera közötti levegő.
- A kamera érzékeli a magából a légkörből származó sugárzást.
32.5 Relatív páratartalom
A kamera ellensúlyozni tudja azt a tényt, hogy az áteresztő képesség a légkör relatív páratartalmától is függ. Ehhez állítsa
be a relatív páratartalom helyes értékét. Rövid távolságok és normál páratartalom esetén a relatív páratartalom 50%-os alapértelmezett
értékét általában nem szükséges megváltoztatni.
32.6 Egyéb paraméterek
Ezenkívül a FLIR Systems egyes kamerái és elemzőprogramjai lehetővé teszik a következő paraméterek kiegyenlítését:
- Légköri hőmérséklet– azaz a kamera és a céltárgy közötti légköri hőmérséklet
- Külső optikai hőmérséklet –azaz a kamera előtt használt külső lencsék vagy ablakok hőmérséklete
- Külső optikai áteresztés – azaz a kamera előtt használt külső lencsék vagy ablakok hőátvitele